
Nem tehetünk semmit. Bár
nem látszik rajta
-hisz örök fiatal-
az idő lassan eljár felette is.
Ezt mi emberek csak úgy tudjuk mérni,
hogy éveknek nevezzük azokat az
egységeket, amiknek "elteltével"
megemlékezünk arra, hogy valaki megszületett.
Így járt most Anna is;
kellemetlen kötelességünk emlékeztetni arra
a tényre, hogy bizony öregedik, nincs mit tenni, és
immár 21 év telt el azóta, hogy megszületett,
és velünk együtt kel fel minden reggel, mossa
meg a fogát, köti be a cipőjét, megy be az iskolába,
esik szerelembe, szakít, iszik egy kávét, játszik a testvérével,
szóval 21 éve annak, hogy köztünk él.