Az úgy volt, hogy riksáztam ma, és nem volt már jóideje fuvarom, mondjuk egész nap nem volt sok, de az más lapra tartozik, és a kollegával álltunk, illetve a riskán ültünk a zara előtt, és posztoltunk, meg néztük a népeket, ahogy járkálnak a nagy magyar váci utcán fel és alá előttünk a hülye ruháikban, mert ősszel az emberek 2/3-a bután öltözik, főleg a tizenéves, vagy annyinak tűnni akaró lányok, tisztelet annak, akinek inge, szóval ahogy ott álltunk, és néztük az embereket és nem utolsó sorban a lányokat, megjelent látómezőm szélén az ismerős, akire rögtön reá is koncentráltam, és fölismertem benne Radványi Annát, akire ezért rákiáltottam, hogy ti. "Anna!", valahogy eképpen, és vagyok annyira meggyőző, hogy kevés rábeszélés után beültettem a szekérbe, hogy ha már kijött a zarából, és ment volna át a h&m-be, meg ha már én is ott vagyok és még nem ült ilyen alkalmasságban, akkor ugyan had viszem már át, mert neki jó móka, én meg tudok vele legalább beszélgetni kicsit, amire amúgy rég volt módunk (az meg milyen bután nézett volna ki, ha ő sétál át, én meg tekerem mellette a rizsgát), szóval átfuvaroztam az egyik karácsonyi bevásárlásából a másikba, és ezalatt az út alatt arra jutottunk, amit többek között és például azt hiszi Barbival már beszélt, hogy milyen jó volna az, ha mi, úgyismint a csoport, egyszer összeszednénk magunkat, és meglátogatnánk őket, úgynevezett vendégség keretein belül, és akkor tudnánk vele kollektívan beszélgetni, játszani a kisbabával, meg ilyenek, ehhez kellene egy időpont például, ezen gondolkozzon mindenki, meg hogy miként lehetett volna értelmesebben befejezni ezt a mondatot.
Amúgy meg hallgassatok Dub FX-et, mert az egy állat: